Táncok
A tánc az élet, az érzelmek, tudatállapotok, a társadalmi és nemi minőségek minden kultúrában megtalálható sajátos, egyetemes kifejezési formája. A tánc fajok feletti univerzális nyelv, mely megtalálható a létezés különböző síkjain, az állat- és emberi világban is.
A világ különböző országainak eltérő kultúrái, hagyományai – talán az életmódbeli különbözőségekből eredően – művészeti formáikban is megnyilvánulnak. Ezek a művészeti formák – beleértve a zenét, drámát, táncot – egyértelműen reprezentálják a származási területet és kultúrát. Ezek a varázslatos művészeti formák, melyek oly ősiek, mint maga az idő, korokon átívelve képesek kommunikálni velünk anélkül, hogy bármit is tudnánk az eredetükről.
A tánc az ázsiai művészetek gyakori témája, egyaránt megjelenik a hindu és a buddhista tantrikus ábrázolásokba is.
A hinduizmus egyik legfőbb istene Síva, aki az un. istenhármasság (trimúrti) pusztító istensége. Az egyik fő megjelenési formája a Tánc Ura (नटराज – Natarádzsa). Ebben a formában járja el a Tandava nevű isteni táncot, mellyel megteremti és folyamatos táncával fenntartja a létezést.
A tánc az elpusztíthatatlan energia öt megnyilvánulásának kifejezése:
- szristi – teremtés,
- szthiti – fenntartás,
- szamhara – pusztítás,
- tirodhana – eltűnés,
- anugraha – elengedés.
E táncra válaszul Síva felesége, Parvati eltáncolja a Laszja néven ismert táncot.
A tánc, az aktivitás, a mozgó állapot kifejeződése a buddhista tantrában, ezért számos istenséget láthatunk táncoló testtartásban.
Az Együttérzés Buddhájának – Avalokiteshvara – egyik megjelenése Gargyi Vangcsuk, a Tánc Ura. (Nem keverendő össze Síva Natarádzsával.)
A vágás gyakorlatának összeállítója, a híres női tanító, Macsig Labdrönt is – leggyakrabban – táncoló pozícióban láthatjuk.
A tánc tantrikus megjelenése könnyen felismerhető. Jellemző pozíció, amikor a táncos egyik lába felemelkedik, a tartó láb pedig térdben kissé hajlított. A táncoló férfiakat általában a jobb lábukon, a nőket pedig a bal lábukon állva ábrázolják. A táncoló tartás nem tévesztendő össze a jóga pozíciókkal, amikor jógikat és sziddhákat álló jóga-ászanában ábrázolnak.
A tudás tíz területe
(rig gnas bcu – རིག་གནས་བཅུ་)
Hagyományosan tíz tudásterületről vagy tíz tudományról beszélhetünk, melyet egy tanult embernek ismernie kell. Ebből 5 fő vagy nagyobb tudományként és 5 kisebb tudományként kerül besorolásra.
Az öt nagy tudomány (rig gnas chen po lnga – རིག་གནས་ཆེན་པོ་ལྔ་)
- mesterségbeli tudás, valamilyen szakmai ismeret (bzo rig pa – བཟོ་རིག་པ་)
- logika (gtan tshigs – གཏན་ཚིགས་)
- nyelvtan (sgra – སྒྲ་)
- gyógyászat (gso ba – གསོ་བ་)
- belső tudomány vagy dharma (nang don rig pa – ནང་དོན་རིག་པ་)
Az öt kisebb tudomány (rig gnas chung lnga – རིག་གནས་ཆུང་ལྔ་)
- szinonímia, vagy a kifejezések magyarázata (mngon brjod – མངོན་བརྗོད་)
- asztronómia és asztrológia (skar rtsis – སྐར་རྩིས་)
- tánc, előadói képesség, a külső kifejezés tudománya (zlod gar – ཟློས་གར་)
- költészet (snyan ngag – སྙན་ངག་)
- retorika, ékesszólástan (sdeb sbyor – སྡེབ་སྦྱོར་)
A tánc kilenc érzelme
(gar gyi nyams dgu – གར་གྱི་ཉམས་དགུ)
A tantrikus szövegek a tánc kilenc érzelméről vagy formájáról beszélnek, melyet a haragvók kilenc viselkedési formájának is neveznek. Ezekből három a testhez, három a beszédhez és három a tudathoz kapcsolódik. Az anuttara tantrában a táncoló istenség külsőleg, látható módon is kifejezi ezt a kilenc érzelmet a testtartás, a kézmozdulat, az arckifejezés és az öltözet révén. A különböző hagyományok felsorolása kissé eltérhet egymástól.
A nagy Dzsamgön Kongtrul, A tudás kincstárában az alábbi felsorolást használja:
- megbabonázó, vonzó (sgeg pa – སྒེག་པ) díszeik és ragyogásuk miatt,
- bátor, hősies (dpa’ ba – དཔའ་བ) méltóságuk, nemes jellemük felmutatása miatt,
- rettentő, irtóztató (mi sdug pa – མི་སྡུག་པ) fenyegető tekintetük (kimeresztett szemük) és homlokráncolásuk miatt,
- derűs, kacagó (dgod pa – དགོད་པ) mosolyuk és kitörő nevetésük (ha ha’i sgra) miatt,
- haragvó, vad (drag shul – དྲག་ཤུལ) a menydörgő ’hi hi’ és ’hūṃ phaṭ’ kiáltásaik miatt,
- félelmetes, rémisztő (‘jigs su rung ba – འཇིགས་སུ་རུང་བ) fogaik csattogtatása, csikorgatása, fejük lehajtása, forgatása és fegyvereik forgatása miatt,
- együttérző, könyörületes (snying rje – སྙིང་རྗེ) vibráló, vörös szemük hunyorítása, pislogása és fiatalos lendületük, hevük miatt,
- vad, fenséges (rngam pa – རྔམ་པ) az arcuk ragyogása és nyelvükkel, szájpadlásukkal történő csettintgetés miatt,
- békés, nyugodt (zhi ba – ཞི་བ) hajlékonyságuk, karcsúságuk és orrhegyre összpontosított, szelíd szemük miatt.
Táncfajták
Gar csam (gar ’cham – གར་འཆམ)
A csam tánc vagy gar csam egy ősi hagyomány. A gar és csam kifejezéseknek többféle értelmezése van attól függően, hogy mire akarunk rámutatni az adott kifejezéssel. Alapvetően mindkettő jelentése: tánc.
Az egyik értelmezés szerint a gar kifejezés a test – csavarodó, pörgő, forgó – mozgására utal, a csam pedig inkább a kezek, lábak mozgását jelöli.
Egy másik értelmezés szerint a gar nyugodt stílusú tánc, mely többnyire kézmozdulatokból áll, míg a csam energikusabb (haragos) táncmód és inkább a lábmunkára koncentrál.
Az ötödik dalai láma mondta: „Amikor főként a kezek mozognak, ezt garnak nevezik, és amikor inkább a lábak, ez ismert úgy, mint csam. Amikor viszont mindkettő mozog, a neve: stang stabs*.”
A fentieket figyelembe véve, a gar csam, tehát olyan táncfajta, melyben az egész test mozog és a mozdulatok a finomtól az energikusabbig terjednek.
*megjegyzés: a stang stabs jelentése – táncpozíciók.
Harci táncok
A harci táncok olyan mozgásformák, melyek harci mozdulatokat utánoznak vagy ilyeneket rejtenek magukban. Leginkább törzsi társadalmakra voltak jellemzőek az ilyen táncok, melyeken keresztül a helyi összecsapásokhoz kapcsolódó rituáléként adták elő.
Egyes kultúrákban a harci művészetek mozdulatait különböző sajátos okokból táncszerű mozgással is végrehajthatják a harcra való felkészülés során a vadság megidézésére, előhívására vagy a harci képességek – stilizált módon történő – felmutatására, de lehet a bátorság, vitézség, hősiesség vagy akár a győzelem, hódítás megünneplésére is. Számos ilyen harci módszer beolvasztotta a hangok, a zene használatát a mozgások gyakorlásához, különösen az erős, ütemes ritmusokat.
A Drala Gar formái
A Drala Gar harci mozdulatait a formai gyakorlatok, az un. gar-ok őrzik. Ezek a gar-ok az öt dralához kapcsolódnak, megmutatva azok főbb jellemzőit, mozgását és minőségét. A garok technikailag összekapcsolódnak, egymásra épülnek. Az öt drala tekintetében, bár a technikák különbözőek és a garok jellemzően más formát mutatnak, ezek nem különálló stílusok, csupán a Drala Gar különböző szintű formáinak technikai tartalmuk, módszerei szerinti osztályozása.
A Drala Gar külső formái a kemény, vad, durva, erőteljes táncokat képviselik, míg a belső formák a lágy, szelíd, finom táncokat.
A külső formák a férfi minőséget (pho – ཕོ) jelenítik meg, ahol az erőteljes, gyors mozdulatok és ügyes módszerek gyakorlásán keresztül – többek között – az erő, az állóképesség és az aktivitás fejlődik. (Ezeket a formákat leginkább a külső stílusú harci rendszerek formagyakorlatainak ismeretében tudjuk elképzelni, amilyenek a japán katák és a kínai taoluk.)
A belső formák a női minőséget (mo – མོ) fejezik ki, ahol a lassú, lágy mozdulatok gyakorlásával az energiaáramlás uralásán keresztül – többek között – a lágyság, egyensúly és a bölcsesség fejlődik. (Ezekről a formákról pedig a belső stílusú harci rendszerek formagyakorlatait ismerve tudunk leginkább elképzelést szerezni. Ilyen rendszerek például a tai csi csuan, a bagua.)